Szerintem nincs az országban olyan fotós, aki ne készítene szívesen portrékat egy olyan csodálatos színésznőről, mint Szávai Viktória. Akit ezelőtt csak a vásznon, vagy színpadon láttam, egyszer csak egy portré fotózáson a kamerám előtt áll…hihetetlenül jó érzés!
Amikor nemrég, a Színházak éjszakáján, egy felolvasáson hallottam őt, egy különleges élménnyel gazdagodtam. Aki még soha nem volt ilyen felolvasáson, mindenképpen pótolja! Olyan egyedi, bensőséges hangulata van, amit vétek lenne kihagyni.
„Küldd néki töretlen álmodat!
mert szíved éber-álma
mint légen a pára
átlódul a pályán
s fönn sajog a menny hajnal-koronáján.”
Weöres Sándor est (Sárkánylehelet)
Az elmúlt években a Csak színház és más semmi című sorozat minden szériáját láttam és szerettem, a BUÉK című filmet is háromszor néztem meg.
Láttad? Akkor érted miért. Nem láttad?! Hiba! Íme egy kis kedvcsináló:
Az a privilégium pedig, hogy ismerhetem a színes szoknyában, biciklin Budapestet átszelő Vikit is, hatalmas megtiszteltetés. Így ez a portré sorozat mára már nem csupán egy csodás művésznőről, hanem egy kedves barátomról is szól.
A napokban volt a bemutatója a Belvárosi színházban
Stefan Vögel – Egy apró kérés
című darabjának Vikivel, amit szintén kötelező megnézni!
Ahogyan azt egy előző blogbejegyzésben is írtam (amikor Beleznay Endréről készítettem portrékat) egy ilyen portréfotózás minden fotósnak valódi ajándék, amiről én pár éve még álmodni sem mertem volna. A hangulat természetesen közvetlen és baráti volt, ami maximálisan támogatta a fotósorozat megszületését.
Nagyon büszke vagyok a közös munkánk eredményére, ami többek között a Marie Claire magazin lapjait is színesítették már, így ezzel a megjelenéssel ismét bővülhetett szakmai büszkeségeim gyűjteménye.
Köszönöm ezt az ajándékot is. Biztos vagyok benne, hogy lesz folytatás!
A portrék Canon EOS R vázzal és Canon RF 85mm 1.2 L USM objektívvel készültek, amiért ismét hatalmas köszönet a Camera Kft-nek!
