Színészportrét fotózni, minden lelkes portréfotós számára egy valódi ajándék!
Ki ne szeretné, hogy egy olyan művész, akit előtte még csak a képernyőn, vagy a színpadon látott, egyszer csak az objektíve előtt álljon. Nekem a munkám során többször is megadatott ez a megtiszteltetés, amire nagyon büszke vagyok.
Számtalanszor hangzik el a kérdés:
mitől lesz “jó” egy portré?
Valamiért egyből mindenki az elkészítéséhez szükséges felszerelésben gondolkodik:
Drágább és profibb váz?! Sok jó vaku és minőségi fényformálók?!
Természetesen ezek segíthetnek, de…véleményem szerint ezek mind súlytalan részletek ahhoz képest, amit maguk az emberek adhatnak hozzá egy portré elkészítéséhez. Sokkal fontosabb a fotózás iránti alázat és a kölcsönös tisztelet, amit nem pótolhat más, amik nélkül a fotók sem lesznek hitelesek.
Egy barátom rettentően találó kifejezésével élve, ha csak a technika adott, azokból születik meg a “gyönyörű műanyag”. Precíz, előre kitalált pózok, tökéletesen tanult világítás és hibátlan expozíció. Számomra a fotózás sokkal játékosabb, szabadabb és természetesebb. Szeretek a kotta mellett néha (sűrűn) improvizálni, a “zenészkollégáim” esetleges kiakadása ellenére is. Úgyis más-más zenekarokban játszunk, ráadásul rengeteg színpad van a világon.
Úgyhogy a válaszom: a jó portré (és egyébként számomra ez minden műfajban készült fotóra igaz) az, amit ha megnézel, érzéseket vált ki belőled. Ha meglátsz valami egyedit és különlegeset a modell tekintetében, vagy akár még kíváncsi is leszel magára az emberre a kép alapján, már elérte a célját.
Emlékszel erre a műsorra? Álinterjú. Én itt láttam Endrét életemben először, de a mai napig hihetetlenül szórakoztató visszanézni. Ha nem ismered, vagy már régen láttad, érdemes megnézni újra!
Ezután a videó után, pont időszerű megemlíteni azt az apróságnak egyáltalán nem nevezhető tényezőt, ami nagyon értékes tud lenni a fotózás során: a jó hangulat! A portréfotózás (vagy bármilyen más fotózás) hangulata nagyban befolyásolja az elkészült képanyag minőségét. Mondanom sem kell, hogy Endrével, ezzel kapcsolatban, egy másodpercnyi probléma sem volt, mivel Beleznay Endre köztudottan (és hozzám hasonlóan) egy rendkívül zárkózott, felettébb savanyú, ráadásul döbbenetesen unalmas ember. Így, ennek a hasonlóságnak köszönhetően, a “hangolódásunk” is minimum 6.5 másodpercig húzódott.
Hollywood-i stílusban, sőt színvonalon alkottunk, mindenképp lesz következő alkalom!
Beleznay Endre
A sorozat fotói időközben már több magazinban is megjelentek, így büszkén töltöttem fel őket a szakmai elismerések közé, a „RÓLAM„, bemutatkozó (és büszkeségfalként is működő) oldalamra.
Endrét többek között láthatjátok-hallhatjátok a Belvárosi Színház méltán nagy sikerű
MINISZTER FÉLRELÉP
és a
NICSAK, KI LAKIK ITT?
című előadásaiban, a sok-sok készülő meglepetésről nem is beszélve!
