Több mint három éve történt, de a mai napig egy hatalmas űrt hagyott maga után. Nem, nem a fociról fogok írni, mivel nem tartozom a szakértők közé és rajongója sem vagyok. Viszont 2016-ban olyan dolog történt, amit nehéz elmesélni, de fotósként minden lehetőségem és eszközöm meg volt hozzá, hogy pár pillanatképpel átmenekítsem a jelenbe, és olyan emléket készítsek belőle, amivel később is kicsit újra élhetővé-érezhetővé válik.
Amikor a magyar labdarúgó-válogatott sikeresen szerepelt a 2016-os labdarúgó-Európa-bajnokságon és egyre több ember kezdett boldogan örülni ezeknek a sikereknek, emlékszem pár reakcióra:
Soha nem néztél focit, nem is érdekelt! Most hirtelen igen?!
Életében még egy gólt nem látott, most meg vonulgat!
Na, egyszer szerencséjük volt a magyaroknak…ééés?
Valószínűleg ezek a véleményalkotók nem igazán értették, hogy ez a történet sokkal mélyebb és komplexebb pár jól sikerült mérkőzésnél. Fantasztikus dolog az, hogy ennyi széthúzás, egymás ellen hangolás és csalódottság után történt valami, ami az egyik pillanatról a másikra, megengedte mindenkinek (nézetektől, kortól, nemtől függetlenül), hogy önfeledten örüljön és ünnepeljen! Ráadásul együtt! A családdal (akiknek annyi mindenben eltér a véleményük), a barátokkal (akik ezeket az eltérő véleményeket még néha komolyan ütköztetik is), és akár teljesen idegenekkel (akiket egyáltalán nem érdekel a véleményed a világ nagy dolgairól, ami talán kölcsönös).
Fotósként ez egy hihetetlen élmény volt, mert bár egy esküvőn is öröm fotózni a boldog arcokat, de ezek az esték olyanok voltak, mintha legalábbis több tízezer esküvőt tartottak volna egyszerre az országban! Igen, ismerem a jelenlegi mumusokat, de néha érdemes a fa mögé is benézni, és megcsodálni a gyönyörű erdőt.
Ahogy nagyon sok kollégám és barátom, én is készítettem pár fotót, amikre egyrészt nagyon büszke vagyok, másrészt örülök hogy ott lehettem ezeknél a pillanatoknál. Örülök, hogy együtt voltam több ezer boldog emberrel, még ha csak pár napig-hétig tartott is. Azt mondják, minden tanulható. Legyenek ezek az első órák a “Hogyan örüljünk önfeledten együtt” órán. Így, három év elteltével, akárcsak egy nagyon jó tanár, ezek az órák is már most nagyon hiányoznak!
MÉG KEZDŐ FOTÓS VAGY, DE LELKES ÉS KREATÍV?
Várlak az egyéni fotós okatatáson, ahol elmagyarázom neked az alapokat, és gyakorlati órákon mutatom meg a fotótechnikai trükköket-titkokat.
