– moments –

BLOG

történetek a fotós szemével

-SPARK- Volt egyszer egy EB – volt egyszer egy örömünnep

Több mint három éve történt, de a mai napig egy hatalmas űrt hagyott maga után. Nem, nem a fociról fogok írni, mivel nem tartozom a szakértők közé és rajongója sem vagyok. Viszont 2016-ban olyan dolog történt, amit nehéz elmesélni, de fotósként minden lehetőségem és eszközöm meg volt hozzá, hogy pár pillanatképpel átmenekítsem a jelenbe, és olyan emléket készítsek belőle, amivel később is kicsit újra élhetővé-érezhetővé válik.

Amikor a magyar labdarúgó-válogatott sikeresen szerepelt a 2016-os labdarúgó-Európa-bajnokságon és egyre több ember kezdett boldogan örülni ezeknek a sikereknek, emlékszem pár reakcióra:

Soha nem néztél focit, nem is érdekelt! Most hirtelen igen?!

Életében még egy gólt nem látott, most meg vonulgat!

Hülye foci! Nem mindegy ki nyer? Még a minden is sz*r!

Na, egyszer szerencséjük volt a magyaroknak…ééés?

Valószínűleg ezek a véleményalkotók nem igazán értették, hogy ez a történet sokkal mélyebb és komplexebb pár jól sikerült mérkőzésnél. Fantasztikus dolog az, hogy ennyi széthúzás, egymás ellen hangolás és csalódottság után történt valami, ami az egyik pillanatról a másikra, megengedte mindenkinek (nézetektől, kortól, nemtől függetlenül), hogy önfeledten örüljön és ünnepeljen! Ráadásul együtt! A családdal (akiknek annyi mindenben eltér a véleményük), a barátokkal (akik ezeket az eltérő véleményeket még néha komolyan ütköztetik is), és akár teljesen idegenekkel (akiket egyáltalán nem érdekel a véleményed a világ nagy dolgairól, ami talán kölcsönös).

Fotósként ez egy hihetetlen élmény volt, mert bár egy esküvőn is öröm fotózni a boldog arcokat, de ezek az esték olyanok voltak, mintha legalábbis több tízezer esküvőt tartottak volna egyszerre az országban! Igen, ismerem a jelenlegi mumusokat, de néha érdemes a fa mögé is benézni, és megcsodálni a gyönyörű erdőt.

Ahogy nagyon sok kollégám és barátom, én is készítettem pár fotót, amikre egyrészt nagyon büszke vagyok, másrészt örülök hogy ott lehettem ezeknél a pillanatoknál. Örülök, hogy együtt voltam több ezer boldog emberrel, még ha csak pár napig-hétig tartott is. Azt mondják, minden tanulható. Legyenek ezek az első órák a “Hogyan örüljünk önfeledten együtt” órán. Így, három év elteltével, akárcsak egy nagyon jó tanár, ezek az órák is már most nagyon hiányoznak!

TETSZIK A BEJEGYZÉS?

köszönöm ha kedveled és megosztod!

OSZD MEG AZ ISMERŐSEIDDEL IS

hátha ők is éppen fotóst keresnek!

Share on facebook
Share on pinterest
Share on email
Share on twitter

LÁTTAD MÁR?

a legfrissebb bejegyzések

KÖVESS

Facebookon

TETSZIK A BEJEGYZÉS?

köszönöm ha kedveled és megosztod!

FOTÓST KERESEL?

Nézd meg a munkáimat és foglalj időpontot!

Ez a weboldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozásának érdekében. A honlap böngészésével hozzájárulsz a használatukhoz.

TETSZIK A WEBOLDALAM?

köszönöm ha kedveled és megosztod!