Általában tudjuk (vagy ha mégsem, akkor idővel biztosan meg fogjuk tudni), hogy milyen esküvőt szeretne a menyasszonyunk-barátnőnk, miről álmodozott már gyerekként is. Az, hogy a férfi milyen esküvőt képzelne el, ezesetben nem olyan lényeges, mert általában maximum egy tőmondatban összefoglalható. De milyen esküvőről álmodozik egy fotós? Sokan talán nem gondolják, de nekünk is vannak álmaink-vágyaink, ha esküvői fotózásról van szó. Dóri és Andris esküvője is pont olyan volt, mint amiről fotósként álmodozni szoktam, így újra nagyon szerencsés vagyok!
Mivel minden fotós más, ezért a vágyaink is eltérhetnek, milyen esküvőt szeretnénk fotózni. Az én önző, szakmai és emberi szempontjaim a képalkotás lehetőségeire koncentrálódnak, így amikor meglátok egy abszolút ideális helyszínt, majd megismerek egy kedves és stílusos párt, akkor egy gyakorlatilag levakarhatatlan mosoly kíséri végig az együtt töltött (jó)pár óránkat. Amit a biztonság kedvéért, általában fényképezőgép vázzal takarok.
Még az időjárás is a kedvünkben akart járni (ami szintén része a fotós-álomnak), mert felhőkkel borította az eget, minden ezzel járó kellemetlenséget meg elkerülő pályára állított. Az Etyeki Czimeres Pálinka Háza olyannyira magával ragadó helyszín, hogy legszívesebben maradtam volna még pár hétig, heti 1-2 esküvői fotózással a tarsolyomban. Gyanítom, ezzel nem voltam egyedül.
Mi az, ami pótolhatatlanul hálás téma a fotósnak egy rendezvényen? Nem nehéz kitalálni: a gyerekek! Értük, és az őszinte pillanataikért, szívesen akár kúszik-mászik is! Persze, ha pl. egy Canon EOS R rendszere van, akkor a kihajtható LCD és a precíz fókuszrendszer, nagyban lecsökkenti a fűben fetrengések és a guggolások számát.
Amikor elkezdődött a szertartás, még nem is sejtettem, mennyire hatással lesz rám, Korábban írtam róla, hogy egyébként is izgulós (mások által „lelkes”-nek mondott) fényképész vagyok. Ez az izgalom a helyszínre érkezés pillanatában ugyan azonnal el is múlik, de az érzékenységem marad és jön velem, tértől és időtől függetlenül. Mindig próbálom edzeni magam közben:
Koncentrálj a munkára, a záridővel foglalkozz inkább, ne éld bele magad az eseményekbe! Mondom ne éld bele ma… Áh, késő…
Annyira őszinte és meghitt pillanatokat láttam, hogy minimum háromszor csuklott el a hangom…ami azért furcsa, mert valójában néma csendben voltam. A szememmel már sokkal ügyesebben bánok, mert kizárólag azt engedem kicsit „párásodni”, amelyik pont nem dolgozik…
Eljött az ideje egy kis kreatív sétának, amiben ez a szép helyszín, számtalan lehetőséggel segített. Ha meg a fotózás hangulatáról van szó, se kollégámat és barátomat Orczy Rafaelt, se engem nem kell soha félteni.
Végül pár pillanatkép a buliról, ahol boldogan repkedtek az ISO-k és izzottak a fókuszpontok. Bevallom, nagyon sokszor rejtett bulizásba kezdek én is, akár vendégnek álcázva magamat. Persze szigorúan csak egy lábbal-füllel és szemmel, a másik mindig szigorúan dolgozik!
Még sok-sok ilyen esküvőt szeretnék fotózni, mert tapasztalataim alapján, a boldogság is ragadós! Sok boldogságot kívánok Dóri és Andris!
Fotós kollégáimnak:
Ezen az esküvőn, a Camera Kft. jóvoltából, a Canon EOS R rendszerrel, EF 70-200mm f/2.8 L IS USM III obival, és (kedvenc rendezvénysegédemmel), az RF 28-70mm f/2L USM objektívvel dolgoztam. Nem először és egyértelműen nem utoljára. Ez utóbbira egy kicsit célzottabb írásban is ki fogok majd térni, továbbra is mellőzve az izgalommentes szakmaiságot.
