A portfólió fotózás az egyik nagy kedvencem. Ahogyan az tavasz is. Egyetlen másik évszakot sem szeretem ennyire, mert a tavaszban van meg minden, amit szeretek.
Egyébként zokszó nélkül hozom a sztenderdet, ha a többiekről van szó:
TÉL: túl hideg van,
NYÁR: túl meleg.
ŐSZ? A színek oké, de a többi…divatos kifejezéssel élve: olyan MEH (ami semmiképpen nem összekeverendő azzal az ékezetes céggel, ahová régen, jó kisdobos, majd kicsit rosszabb úttörőként szállítottuk lelkesen az újságpapír-kötegeket és köszönőviszonyban sincs a Magyar Energiahivatallal… bár ha belegondolok, pont az energia hiányzik belőle, így mégis lehet köze) meg ugye már olyankor mindenki halkan suttogja, hogy „közeleg a tél”.
De a lényeg: A TAVAAAASZ! Micsoda színek, micsoda fények, micsoda viharok! Fotósként konkrétan maga a kánaán. Főleg az unalmas, fűtőtestszagú tél után.
Bettinával már volt közös fotózásunk, így amikor nemrég szóba került vele egy repcemező meglátogatásának ötlete (semmi spoiler, de volt ott még bónusz árpamező is), mindketten alig vártuk a megfelelő időpontot és a hóbortos időjárás napsütötte jóváhagyását.
Felszerelésnek most a Canon EOS R kitet választottam, így akár esőben is fotózhattunk volna. Ha nem én lennék, aki még soha nem merte kipróbálni, mennyire cseppálló a cseppálló. Egyelőre nekem elég ha megnézem Youtube-on és őszintén elhiszem nekik, hogy nagyonis.
Mindig is mázlista voltam, ez most sem volt másképp. Bettinát elkísérte a fotózásra legjobb barátnője Vivi is, így két szuper nő társaságában tölthettem ezt a délutánt. Számomra utólag a legviccesebb az, ahogy mind a hárman, igazi városlakóként rácsodálkoztunk egy mások számára teljesen jelentéktelen és mindennapos árpatáblára a naplementében:
Úristen! Ez valami gyönyörű! Hihetetlen!
Ilyenkor mindig megnyugszom, hogy kortól függetlenül, nem csak én tudok még örülni a természet gyönyörű showműsorainak, így biztos a virtuális térben is sokan értékelik a fotóimat, amiket lelkesen exponálok.
Íme pár fotó erről a délutáni kiruccanásról:
