Fantasztikus. Barátságos. Tiszta. Rendezett. Őszintén örülnék, ha ezeket a jellemzőket egyszer majd egy külföldi blogon pl. Budapestről olvashatnám.
Nem várok én ugyanolyan felhőkarcolókat, vagy technikai fejlettséget a jelenleg 12 kész metróvonallal, de emberileg és hozzáállásilag nagyon-nagyon sokat tanulhatunk. Több ismerősöm is viccelődött, amikor mondtam hogy Kínába készülök, hogy “Hozol majd másolt, gagyi cuccokat?”, “Figyelj oda mit eszel meg!” és ilyesmik. Nekik lesz majd pár meglepő történetem. Nyilván bennem is élt egy felületes, hamis kép, mielőtt személyesen ismerhettem volna meg Kína egy másik arcát is.
Összesen egy hétvégét voltam ebben a több mint 20 milliós (nem elírás!) regisztrált lakosú városban, de sikerült elrabolnia kicsit a szívemet. Ehhez az érzéshez persze hozzájárult az emberek kedvessége-nyitottsága, amiről már az előző bejegyzésben is írtam. Fotósként és turistaként is szuper élmény volt ott lenni. Abszolút nem csodálkozom, hogy ennyi külföldi látogat el oda, és ennyien látnak potenciált az ottani befektetésekben. Megérdemelnek minden egyes fillért és emellett minden tiszteletet. A látottak alapján tökéletesen tudják hogy mire kell és mire érdemes költeni, hogy az élhetőség és a turizmus kiszolgálása is tarthassa ezt az irigylésre méltó szintet.
Biztos sokan voltak már úgy egy utazás után, hogy egy várost elhagyva, kialakult egy teljesen váratlan “honvágy”. Szerintem visszatérek Shanghaiba. De addig is egy pár fotó, erről a pár emlékezetes óráról:
Esőnapra érkeztünk
Metróztunk egyet. Kettőt. Hármat? Mindegy, sokat és mindenfelé
Te is láttad mit írnak a neten?! Állítólag tőlünk balra, megérkezett a metró!
Anya, szerinted a külföldi azért fotóz, mert cuki vagyok?! Igen!
A mobilozást nem lehet elég korán kezdeni…
Mondjuk a cukiságot sem…
Igen, tényleg tökéletes a térerő, de néha mindenki azért ránéz a biztonság kedvéért
A szám ugyan tátva maradt, de a fotós szemem szerencsére a gépem keresőjébe is gúbadt néha
Ahol a régi és az új nem harcol egymással
És lesznek még sokan…
Shanghai-szendvics
Helyi kollégák és kollegínák, „munka” közben
Nagy szelfi, csak nagyoknak
Mert aki ismer, tudta hogy ide be fogok nézni…
Hangulat-pillanatképek Shanghai utcáiról
Most minket!
1 randi, 2 randi, 3…
Neee! Na jó, de!
Hallo, mi?!
Nem alszom, csak pihentetem a szemeimet
Nagycsíííííz! Mama sem alszik be!
Heeeej, fotós!
Látlak ám én is téged!
Verdák
Randevú-szimuláció emlékfotó
Nagy Dior
Mosolyogj kicsim, és búcsúzz el a bácsitól!
Ha nem olvastad volna az utazásom blogsorozatának első két részét, akkor itt találod őket:
Első rész:
Második rész:
Kis fotós, nagy Kínában – II. “Hello!” vidék
Viszontlátásra Shanghai! Még találkozunk!
