– moments –

BLOG

történetek a fotós szemével

Kis fotós, nagy Kínában – II. “Hello!” vidék

Itt ülök a számítógép előtt, hogy megírjam az első bejegyzést a kínai utazásomról, és meg kell mondanom, nagyon nem egyszerű…mondták sokan hogy nem lesz az, de eddig nem volt gondom írni pár sort…

Viszont pár sor hogy lenne elég?! Amit itt Kínában lát és érez az ember, az egyszerre minden: csodálatos; meghökkentő; furcsa; döbbenetes; tiszteletreméltó; félelmetes; elgondolkodtató. Ezek az érzések és impulzusok folyamatosan váltják egymást! Viszont több ezer könyv és bejegyzés foglalkozik általánosságban ezzel az országgal és az itt élő emberekkel, én meg nem is vagyok író, ezért inkább fotókkal és pár személyes élménnyel próbálok “közvetíteni”.

Amikor kimegyek az utcára, akkor mindenki megnéz, mosolyognak, beszélnek rólam, szólnak hozzám – ezt elég konkrétan, én meg ugye konkrétan egy szót sem értek, ahogy ők sem beszélnek angolul (ez egy kis falu…”kis falu”).

István (aki a vendéglátóm) dolgozik napközben, így bátran megyek egyedül az emberek közé, és fogadom a tekinteteiket, jó szavaikat – “nézd már, egy igazi nagyorrú” – állítólag így hívnak minket ők…örömmel hozom ezt az elvárást is. Én meg pontosan úgy mosolygok és integetek, mint a turisták nálunk, és ismételgetem a nemzetközileg is elfogadott és sokatmondó “Hello”-t.

Ami viszont fotós szempontból nagyon érdekes és pozitív, hogy a fényképezőgép megjelenésekor nem bújnak el, nem ijednek meg, nem kérik ki maguknak, nem bonyolítják túl! Ha pl. gyermek van velük, akkor örömmel pózolnak és kedvesen mosolyognak. Lehet hogy ez az apróság is része lehetne egy stresszmentesebb életnek? Örülni egy idegennek, örülni egy fotónak, örülni csak úgy egymásnak a piacon…elgondolkodtató.

Persze pontosan tudom, hogy ez egy teljesen más kultúra. Nem is szándékom az összehasonlítás, inkább beszéljenek helyettem a fotók, amik néha többet elmondanak, mint 5000 sor.

Nézzünk körbe egy kicsit vidéken!

Fantasztikus helyeken sétáltunk

Ez itt a kert!

Ők tényleg “jómunkásemberek”! Hihetetlen tempóban készülnek el dolgok

Imádom ezeket a színeket!

A gyerekek meg méginkább ufo-nak néztek engem

A közlekedés néha megdöbbentő. Néha meg csak simán félelmetes.

Ez a híd viszont nincs túl messze…

Nekem mindig Bruce Lee jut eszembe az ilyen cipőről

Ebédszünetben egy kis mosás

Az a bizonyos “Hello!”

Minden van.

Utcai hangulatok

Folytatás:

Kis fotós, nagy Kínában – III. Shanghai, Szerelem első ottlétre

TETSZIK A BEJEGYZÉS?

köszönöm ha kedveled és megosztod!

OSZD MEG AZ ISMERŐSEIDDEL IS

hátha ők is éppen fotóst keresnek!

Share on facebook
Share on pinterest
Share on email
Share on twitter

LÁTTAD MÁR?

a legfrissebb bejegyzések

KÖVESS

Facebookon

TETSZIK A BEJEGYZÉS?

köszönöm ha kedveled és megosztod!

FOTÓST KERESEL?

Nézd meg a munkáimat és foglalj időpontot!

Ez a weboldal sütiket használ a felhasználói élmény fokozásának érdekében. A honlap böngészésével hozzájárulsz a használatukhoz.

TETSZIK A WEBOLDALAM?

köszönöm ha kedveled és megosztod!