A nagyon sok jó és izgalmas dolgon kívül, ami a fotózással együtt jár, van egy, amiért nagyon hálás vagyok hogy ezt a hivatást választottam: olyan értékes embereket ismerhetek meg, akikkel lehet hogy nem találkozhattam volna más módon.
Erre a fotózásra is egy fantasztikus embert hozott a sors, akiből bár kérésére egy szomorú bohócot varázsoltunk, kisugárzásának és pozitív energiáinak köszönhetően ismét semmi nem akadályozhatta meg, hogy jó hangulatban teljen a közös munka.
Aki figyelemmel követi a munkáimat tudja, hogy az egyik legfontosabb dolog számomra, hogy egy fotó érzéseket adjon át. Teljesen mindegy, hogy gyermekekről, kedves barátokról, vagy szépséges modellekről van szó.
Ha egy másik fotós értékeli a munkáidat, természetesen a technikai jellemzőket nézi elsősorban:
jó helyen van a fókusz?!
jó a kivágás?!
biztos jó a fehéregyensúly?!
stb…amellett hogy ezek ugyanúgy részei a szakmának, szerintem a legjobb “vizsga”, ha valaki ránéz egy fotóra és gondolatokat-érzéseket ébreszt benne!
Amikor ezt a különleges megkeresést kaptam, eszembe jutott fiatal korom (nem tegnap volt…kb. tegnap előtt) egyik ismert dalszövege:
Ha sírni látod a bohócot, tudd meg, hogy miattad sír arcán gördül végig minden, mit a szíve már nem bír
Szerintem sokan vagyunk mi “bohócok”. Én biztosan mondhatom magamról, hogy az élet egy nagy bohóca vagyok. Az egyetlen, ami eddig minden nehézségen átsegített, a humor és a nevetés volt. Amikor másoknak segítettem-segítek ezzel a csodafegyverrel akkor őszinte, amikor magamnak, akkor általában irónikus.
Hogy könnyű feladat e ez? Nem. Ha néha szomorú vagy, akkor mindenki észreveszi:
valami baj van? Nem ilyen szoktál lenni…
aggódnak, mert nem ezt az oldaladat ismerik, sokkal megnyugtatóbb a másik verzió. Pedig nem kell aggódni, velünk bohócokkal is megesik néha, hogy kicsit szomorúbbak vagyunk.
Tehát a címben szereplő (költői)kérdésre a válasz: igen, lehet néha szomorú még egy bohóc is…de Pierrot dalszövegének itt még nincs vége:
ha sírni látod a bohócot, nyújtsd feléje hűs kezed legyen tenyered forrás, miben arcát fürdeted!
Mert az élet ettől szép, hogy egyszer te vagy a bohóc, egyszer meg az az ember lehetsz, aki örömet szerez az élet egy másik „bohócának”.
Köszönöm a megkeresést, remélem ezek a fotók nem csak a fotós kedvencei lettek (és maradjon az én titkom, de a mosolygós kép még mindig a kedvenc a kedvencek között)
Külön köszönet a lelkes és profi segítségért, az elképzelést és sminket megvalósító barátomnak, Kittinek!
Ennek a számomra is nagyon kedves portrésorozatnak egy képe is szintén kiválasztásra került az AlienSkinSoftware„pénteki kedvencek” válogatásába, ami ismét egy fantasztikus szakmai elismerés!
Ha szeretnél te is portrékat, családi fotókat, vagy szeretnéd megvalósítani egy régi fotó-vágyadat, nyugodtan keress meg, mert te is pontosan tudod:
egyedül nem megy!