Próbálok tárgyilagos maradni a Canon RF 50mm 1.2L USM objektív kapcsán, de valójában nagyon szerelmes lettem. Újra. És amikor ugye szerelem veszélye áll fenn, akkor mondanom sem kell, hogy minden van, csak elfogulatlanság nincs.
De hogyan is kezdődött?!
Aki ismer, tudja hogy szeretem a fixeket (szerencsére az exekkel is jó a kapcsolatom…néha)
Namost egyszer volt (hol ne lett volna) egy fantasztikus Canon objektív sor: EF50mm 1.2L; EF85mm 1.2L; EF135mm f/2L. Szerintem őket nem kell bemutatni senkinek. Emiatt a sor miatt (is) a konkurens márka felhasználói és hívei sárgultak az irigységtől (hát kellett pont azt a színt választani a márkajelzéshez?!) Ebből a sorból, én az 50-esbe zúgtam bele. A kapcsolatunk nem volt felhőtlen, mert voltak sebesség és élesség problémáink, amik miatt végül, szomorúan más irányba indultam.
Amikor a Canon bejelentette, hogy szépen lassan, de elengedi a tükröt és egy teljesen új bajonettel indul az új élet felé, az első optikák között tálalta a sokak régi nagy szerelmét képviselő 50-es 1-2-es objektív új megvalósítását, az RF 50mm 1.2L-t. Ami az eltelt időnek, és nem utolsó sorban a Canon méltán híres mérnöki precizitásának köszönhetően, tulajdonságaiban jócskán felülmúlja a híres elődöt. Gyorsabb fókuszsebesség, pengeéles rajz még 1.2-es rekesszel is (természetesen leképzési hibáktól is mentesebben), így egy sokkal kifinomultabb utód láthatta meg a napvilágot, prémium termék formájában. Nemhiába kapott a napokban EISA-díjat:
Nagyon vártam, hogy próbaútra vihessem, így már kora hajnalban (amikor még a madarak is még éppen csak az első kávéjukat készülnek elfogyasztani) elindultunk csodaszép modellemmel, Bettinával, akivel már volt egy nagyon hangulatos és nagyon sikeres közös portfólió fotózásunk. Valójában az ő ötlete volt a kora reggeli start, én csak hősies katonaként álltam a hajnali telefonos ébresztő, igencsak kíméletlen hanghatásait.
A Városligetben készült összes képet 1.2-es rekeszen készítettem el, így egyszerre tesztelhettem a szemfelismerő és követő fókuszt, az objektív élességével. Az eredmény minden képzeletemet és pesszimista előítéletemet felülmúlta. Pedig ha valaki döbbenetesen álmos és inaktív tud lenni reggel, az én vagyok. Ha a gép tudna hasonulni az őt éppen használó fotós frissességéhez, szerintem 10-15 másodperc is eltelt volna az exponáló gomb megnyomásától, amíg elkezdődne egyáltalán a fókuszkeresés…
Így viszont, gyakorlatilag hátradőlve élvezhettem a pillanatokat, köszönhetően a már elvárt gyors fókuszsebességnek. Az elkészült fotók rajza meg teljesen levett ismét a lábamról, felidézve a régi kedvenc 50-es optikám varázsát.
De mért állnánk meg itt a Városligetben, ha már így belejöttünk a tesztelésbe?!
Nem megyünk be a belvárosba?
Ráadásul ezt nem is én kérdeztem, hanem Bettina, így bolond lenne az a fotós, aki erre a kérdésre nemleges válasszal reagálna. De legyen akkor kicsit más a csak nyomokban létező „tematika”: turistáskodjunk! Jó tudni, hogy akár egy szabadtéri portfólió fotózáson, akár egy jegyes vagy esküvői fotózáson, hogy szerepel majd az oly nagyon várt, saját RF50-em, aminek az érkezését úgy Karácsony környékére saccolom…addig viszont még sok-sok spam-et kell küldenem a Jézuska mail-címére.
Legyen megint 1.2-es rekesz? Miért ne?! Lássuk mit tud! Kérdés nélkül:
Imádom ezt az objektívet!
Az RF 50mm 1.2L USM tipikusan egy olyan eszköz, aminél csak a felhasználó hibázhat. Én szóltam az elején…ilyen ez a fránya szerelem!
Egy kicsit ránk is esteledett közben, így eljött az idő, hogy magasabb ISO értékre kapcsoljunk. Az 1.2-es rekeszérték miatt viszont igazán nem kellett túlzásokba bonyolódnunk.
Ezzel véget is ért az első közös élmény, amiért köszönettel tartozom a csodálatos modellemnek Bettinának, aki szépségével és türelmével segítette ezt a szuper napot. Hálás köszönet a Camera Kft-nek, akik lehetővé tették, hogy kipróbálhassam ezt az objektívet, mielőtt megvásárolom.
Ajánlom, vagy nem ajánlom?
Ez gondolom a leírt élmények (tükör nélküli) tükrében, csak költői kérdés. Ez egy olyan objektív, amire ha megteheted (ha nem, akkor is) és EOS R rendszer felhasználó vagy (illetve leszel a jövőben), szükséged van – volt – lesz! Több fotós kollégám megvásárolta és elégedetten használja már, és bár én még csak béreltem, de tökéletesen elnézem majd magamnak, ha a közeljövőben elkezdem papírpénz kötegekkel tömni a nem létező malacperselyemet.
Többször olvastam, az egyébként jogos felvetést, hogy ha munkaeszközként használsz valamit, akkor valószínűleg bőven visszahozza a befektetett összeget. Ha mégsem, akkor érdemes elgondolkodni, majd ha szükséges, újratervezni. Az üzleti stratégiájától kezdve, a vállalkozás lokalizációjáig. Szerencsére van lehetőség a bérlésre, így ha te is ki szeretnéd próbálni egy fotózás alkalmával, tedd meg! Legalább egyel többen leszünk a vágyakozók egyáltalán nem rövid listáján.
